Vers utcán, buszon - Rekorddal ünnepeltük a költészet napját
Veszprém - Vers a buszon, a pályaudvaron, idősek otthonában, művelődési központban, börtönben, plázában és diákkollégiumban: immár ötödik alkalommal indult el a Versbusz.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
Részvételi rekordot akart idén felállítani a művészcsapat: a városi művelődési központban tartott rendhagyó irodalomórán négyszáz felső tagozatos diák hallgatta az előadókat: Bencze Ilonát, Dávid Rolandot, Hűvösvölgyi Ildikót, Körősi Csabát, Pitti Katalint, Zsédát, Varró Dánielt és Varga Miklóst. A fellépők mintegy száz versből állították össze a helyszínekhez illő műsorukat, ötven vers hangzott el, többszáz hallgatónak. A költészet napján a színészek, énekesek a város különböző pontjain a legkülönbözőbb összetételű közönségnek ajándékoztak verseket: voltak utasok, akik csak azért szálltak fel a jelzett helyijáratra, hogy a verselőket hallhassák, a buszpályaudvaron és a plázában többen bátran rendeltek, választottak a repertoárból.
|
Ajándék a költészet napján
Vers hallatszik a buszon, az utcán, a buszpályaudvaron, idősotthonban, a művelődési központban, a börtönben, a plazában, a diákkollégiumban. Indul a Versbusz, immár ötödik alkalommal, a költészet napján, a Petőfi Színház művészeivel és országosan ismert előadókkal. Rendhagyó alkalom, különleges helyszínek és lelkes hallgatók, szemkontaktusban.
Az idei az ötödik alkalom: színészek, művészek szokatlan helyszíneken szavalnak. Varga Róbert újságíró, a veszprémi Petőfi Színház sajtófőnöke, a Versbusz ötletgazdája, elindítója a kezdetekről mesél: néhány évvel ezelőtt Kőrösi Csabával, a Petőfi Színház színművészével a magyar kultúra napján kis falvakba látogattak, verset ajándékoztak az ott élőknek. Bekopogtak a kocsmába, boltba, aerobikórára, testületi ülésre, Kőrösi Csaba József Attila-verset mondott az ott lévőknek. Ez volt az apropója a Versbusznak, mely már hagyomány: színészek szülészeten, óvodában, iskolában, idősotthonban, családoknál szavalnak, nekik, velük együtt. Kőrösi Csaba, valamint Bencze Ilona és Hűvösvölgyi Ildikó a kezdetektől részt vesz a kezdeményezésben, mások évről évre csatlakoznak. A Veszprém Városi Művelődési Központ és a Petőfi Színház egyedülálló rendezvénye egyre népszerűbb; vannak, akik azért szállnak buszra, hogy hallgathassák a "verskommandót". A fellépők száz versből állítják össze a különböző helyszínekhez illő műsorukat (mást adnak elő a legkisebb gyerekeknek és mást az időseknek), az egész napos programban ötven vers hangzik el.
Idén is felszállunk a buszra, a színházkertnél reggel a metsző szélben várakozunk a 4-es számú helyi járatra, színészek és a sajtó képviselői. Érkezik a csuklós busz, felszállunk, Dominek Anna, a Petőfi Színház színművésze az első ajtónál szaval, Kőrösi Csaba középen, Dávid Roland előadóművész Cseh Tamás-dalt énekel, gitározik, Pitti Katalin leghátul fiatal lányoknak mond verset. Az operaénekes első alkalommal ült fel a Versbuszra, kislány kora óta a versek szerelmese, önálló dal-estjén az áriák mellett verset is mond. Sorolja a kedvenceit: József Attilától az Imádság megfáradtaknak és a Milyen jó lenne nem ütni vissza, Petőfitől A Magyarok Istene, Hamvas Bélától A láthatatlan történet címűt, melyet a buszon továbbad a hallgatóknak: "A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja".
|
Dominek Anna, a Petőfi Színház színművésze is először "utazik" a Versbuszon. Lelkes, fehérbe öltözött, hiszen ünnep van, és hozzáteszi: a színházban kora reggel verssel ajándékozta meg a varrónőket. Megosztja velünk is örömét: sokkal könnyebb úgy verset mondani, hogy szemkontaktusa van a hallgatóval. József Attila Áldalak búval, vigalommal és Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című versét mondja. Dávid Roland is idén csatlakozott a csapathoz, Cseh Tamás-, Bereményi- és Tolcsvai-dalokkal. Átszállunk a 7-es buszra, ott adja elő a "Néhány lepedőt összekötve leeresztettünk a földszintre, és egy Ica nevű nőt így húztunk fel" jól ismert dalt a férfinak, aki előbb megjegyzi, hogy nem kellemes terep ez (utalva a körülményekre, hangos és ráz a busz), de aztán nem győzi köszönni, hogy neki szól a dal. Pitti Katalin bemutatkozik, Hamvast szaval, az egyik utas "aha élménnyel" felkiált: "Most ismerem meg". A buszpályaudvarnál leszállunk, az egyik utas, Németh Ferencné közli, ő azért szállt fel erre a járatra, hogy hallhassa a verselőket. A költészet nagy rajongója, költő rokonai vannak, például Orbán Ottó, Kemény Géza irodalomtanára volt az iskolában. Jön velünk a buszpályaudvarra, a váróteremben lévők verseket rendelnek: Nagy Lászlótól, Szabó Lőrinctől és Kosztolányi Dezsőtől. Az ottaniak meghökkennek, meglepődnek, de mosolyogva fogadják a kapott költeményeket, mások - az előadókat megpillantva - nem mernek belépni a váróterembe.
|
A városi művelődési központban rendhagyó irodalomórára várják a város iskoláinak felső tagozatos diákjait. Talán túl komoly a műsor - Bencze Ilona Arany János Rege a csodaszarvasról, Kőrösi Csaba József Attila A Dunánál, Pitti Katalin Reményik Sándor Az Ige, Hűvösvölgyi Ildikó Kosztolányi Dezső Mostan színes tintákról álmodom című versét, Zséda Arany János Ágnes asszony című balladáját adja elő, Varga Miklós A költő visszatér című rockoperából Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet című dalát énekli. Varró Dániel a gyerekek legnagyobb örömére saját versét, önfelköszöntő költeményét mondja, József Attila után szabadon.
"Nem végzek munkát, kétkezit,
költő vagyok, ha kérdezik:
badar
madár.
S habár szemöldököm közét
redőzi az alig közép-
korú
ború,
bár gyűl a szürke szerteszét,
fejem fölött a kerge-szép
azúr
az úr."
|
Versek köntösébe bújtatott óra
Rendhagyó tanórával ünnepelték a költészet napját a Dózsa György Általános Iskola pedagógusai és diákjai, a Vadvirág óvoda apróságaival közösen.
"Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? Korai? Nem volt itt sose tél!" - hangzott a vidám kórus hangja József Attila Tavasz van! Gyönyörű! című versének soraiból.
A Versóra nevű rendezvényen a közel ötszáz együtt verselő és éneklő résztvevőt köszöntő beszédében Veress József iskolaigazgató elmondta, az esemény célja, hogy ezen a napon együtt szavaljanak verset, ezzel is megidézve az e napon született zseniális költő szellemiségét és gondolatiságát.
|
Hajdu Rudolfné igazgatóhelyettes hozzátette, a Versórát első alkalommal szervezték meg hagyományteremtő szándékkal, amit rendkívül lelkesen fogadtak a diákok.
A tavasz színeibe öltözött alsó évfolyamos nebulók, a felsősök és a közel harminc ovis a tanárokkal és óvó nénikkel együtt adták elő műsoraikat. Az egyéni szavalások mellett megzenésített versek közös éneke is elhangzott. Nagy derültséget keltett a pedagógusok előadásában Lackfi János Fiúk, lányok dala című csipkelődő éneke.
|
Amire nincs szó, amit nem lehet kifejezni, amit csak versben lehet elmondani. Például azt, hogy: Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? Vagy azt, hogy Magadat mindig kitakartad, sebedet mindig elvakartad. Megszólal a vers: Sósabbak itt a könnyek, S a fájdalmak is mások, Ezerszer Messiások a magyar Messiások. Máskor meg így: De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Elmondja azt: Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lán-goktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. És azt is: Az ember egyre vénül, verset ír, tanít... "Csak ülj a földre és beszélj az égre." S nem ül le. S nem beszél. Felnőtt és azt se tudja, hogy mivégre. Szól a költő, helyettem is, értem is, nekem is, nem csak a költészet napján. |
Címkék: petőfi színház, versbusz, költészet napja
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.