A költő emlékére
Bazsi - A Nyírettyű együttes muzsikája fogadta mindazokat, akik Simon Istvánra, az 1975-ben elhunyt Kossuth-díjas, háromszoros József Attila-díjas költőre emlékeztek szülőfalujában vasárnap.
A szülőház udvarán immár hagyományosan minden évben megrendezett emléknapon a kellemes népzenei felvezetés után Zöldy Pál szociálpedagógus, szerkesztő köszöntötte a megjelent vendégeket, köztük Simon István családtagjait. Beszédében ezúttal a székről, mint szimbólumról tartott elgondolkodtató és megszívlelendő előadást, kellően ráhangolva a vén diófa árnyékában helyet foglaló közönséget az irodalmi motívumokban gazdag megemlékezésre. A székben a gondolkodó ember ül, aki látja, szépnek látja ezt a világot, azaz meglátja a szépet ebben a mai világban. Rossz annak, aki nem találja meg a saját székét egész életében.
Simon Istvánról aztán Németh István Péter tapolcai költő, könyvtáros, irodalomtörténész szólt, illetve ő idézett fel olyan emlékeket, amelyek nem merülhetnek a feledés homályába. A délután további részében bemutatkozott Szálinger Balázs, József-Attila-díjas, fiatal zalai költő, természetesen most is fellépett a Kukorica néptánccsoport, és a résztvevők megkoszorúzták Simon István emléktábláját.
|
Simon István Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéíró, szerkesztő 1926. szeptember 16-án paraszti családban született Bazsin. 1948-tól a Csillag és az Új Hang közölt tőle verseket. 1952-1955-ben a Szabad Nép kulturális rovatának munkatársa, 1955-1956-ban az Új Hang főszerkesztője, 1957-től a Kortárs egyik alapítója és rovatvezetője, 1964-től 1971-ig főszerkesztője volt. 1963-tól országgyűlési képviselő, 1971-től haláláig a Színház- és Filmművészeti Főiskola magyar irodalom tanára, ugyanettől az évtől a Magyar Írók Szövetségének titkára, 1974-től főtitkárhelyettese. Bazsin helyezték örök nyugalomra.
Címkék: költő, simon istván



iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter























Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.