Százak tombolnak a zenéjére
Enikő házibulija
Veszprém - A tavaly nyári EFOTT-on vagy épp a VOLT-on kisebb közelharcot kellett folytatni, hogy az ember beférjen Enikő bulijára. Nincs ez másként szerdánként sem, a Balatonalmádiban élő lány hétről hétre telt házas partikat celebrál a veszprémi Expresszóban, az egykori Séd mozi kamaratermében működő szórakozóhelyen.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Teszek be valami zenét, jó? Nem bírom a csendet - mondja körülbelül fél perc elteltével, miután leülünk beszélgetni a szerda esti buliknak is helyet adó Expresszóban. Bólintok. Persze, jöhet a muzsika. Mégiscsak ez az apropója a találkozásnak, hiszen a Balatonalmádiban élő lány zenéjére minden héten százak pörögnek Veszprém belvárosában. De nem volt ez mindig így.
Eleinte, a 2004-es induláskor 15-20 ismerős lézengett a bulikon. Aztán szórólapok készültek, egyre többen látogattak el az esti mulatozásokra, végül azt vette észre, hogy hétről hétre telt ház előtt válogatja a zenéket. Mert nem dj, ezt többször is hangsúlyozza, csupán egy jelenleg sikerrel futó esti program háziasszonya, aki szereti a jó és igényes muzsikát. És ez a fontos. Csak azt játssza, ami neki tetszik, amire ő is szívesen táncolna.
És hogy mi a jó zene Enikő szerint? - A tekergetős latin számoktól kezdve az elektronikus vonalon mozgó Prodigyn át a funkys, szoftos stílust képviselő Red Hot Chili Peppers-ön keresztül egészen a Nirvana metálba ágyazott punkrockjáig tart a skála. De előkerül néha Ray Charles is. Mert arra is lehet bulizni - mondja. Erről, és nem másról szól az egész Enikő-parti. Ugorjunk azonban vissza az időben, hogy megértsük honnan jött és hova tart a 31 éves hölgy.
- Még a kilencvenes évek közepén, a Balatonalmádiban akkoriban jól ismert szórakozóhelyen, a Méj'vízben álltam először a dj-pult mögé, persze nem lemezlovasként, csupán beraktam ezt-azt - meséli nevetve, majd nagyot kortyol az ásványvizes üvegből. - Néhány sikeres és emlékezetes év után véget ért a Balaton-parti mulatozás, és az ottani csapattal Székesfehérvárra költöztünk. A Vesztegzár nevű, általunk üzemeltetett helyen is zenéltem, de nem profi módon, csak elindítottam a nekem tetsző számokat.
Aztán hirtelen szétszéledt a csapat, Enikő pedig a nyakába vette Európát. Éveket kóborolt a nagyvilágban. Pincérkedett Olaszországban, magyarokkal beszélgetett Izraelben, dolgozott Franciaországban, Korfun pedig egy bárban zenélt hetekig. Persze azt is a véletlen szülte. Csupán dolgozni indult egy barátjával, ám olyannyira összebarátkoztak egy szórakozóhely tulajdonosával, hogy néhány nap elteltével már az otthonról hozott zenéket pakolta a cd-lejátszóba. És pörgött a buli.
Ekkor kapott egy telefont Veszprémből, munkalehetőséget kínált egy régi ismerős. Összecsomagolt és hazajött. Nem bánta meg. Barátok közé került, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve ismét a dj-pult mögé állt. Jött a szerda, jöttek a veszprémi egyetemisták és az Enikő-parti, amit háziasszonyként, hangulatfelelősként visz immár két esztendeje.Saját bevallása szerint kissé zavarja, hogy a névválasztással egyértelműen ő került a középpontba. Pedig ez csapatmunka, ezt legalább ötször elmondja.
- Együtt dolgozunk, együtt húzzuk az embereket, ők is kellenek a tuti partihoz. Amikor a lányok felugranak táncolni a pultra, minden vendég magasabb fokozatba kapcsol - mondja az elsőre talán álszerénynek tűnő mondatot. Azért ehhez kell a jó zene is, ezt már én teszem hozzá, s ebben végül megegyezünk. Nincs tévéje és rádiója, így nem is nézi, hallgatja. Csupán régi, klasszikus filmeket néz. A tévé elbutít, mondja határozottan. Sok időt elvesz az életből, márpedig ő élni akar. Igaz, kissé fordított időrendben, hiszen kora délután kel és hajnalban fekszik, de megszokta. Tíz éve így megy már.
Tíz esztendő hosszú idő, az Enikő-parti azonban igazán a Zamárdiban rendezett EFOTT-on (Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója) és a 2006-os Utcazene Fesztiválon törte át Veszprém határait. Sokkal többen hallgatták és ismerték meg, mint azelőtt. Azóta nemcsak az Expresszóban zenél. A soproni VOLT Fesztivál V. I. P.-sátra mellett Pécsett és Budapesten is tomboltak, ugráltak már az általa kiválasztott dalokra.
Enikő története azonban tartogat még érdekességeket a jövőben is. Most éppen hobbizenekart alapítottak barátaival. A jelenben még csak virtuálisan létező Lumpen Jersey Brothersben az Enikő mentorának tartott, s a zenei körökben országszerte nagyra becsült Muraközy Péter, alias Murak csépeli a dobokat, míg a gitárt a Pál Utcai Fiúk zenekarból és a Kispál és a Borzból ismert Leskovics Gábor, vagyis Lecsó pengeti. Enikő pedig majd énekel, meg persze show-elem lesz a maga fékezhetetlen energiájával.
