Hátborzongató sikolyok
Budapest - Egy kellemesen vérfagyasztó előadást láthatott a közönség szombaton este a Magyar Színházban. A Vámpírok bálja című filmből Roman Polanski készített nagy sikerű musicalt.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
A történet egy vámpírokat kereső, Albert Einsteinre hasonlító profeszorról szól, aki betér Chagal fogadójába, ahol több a fokhagyma, mint égen a csillag. A fogadós lánya, Sarah és a professzor segédje, Alfréd egymásba szeretnek...
És itt meg kell állnunk, ugyan- is ismerős arc jelenik meg a színpadon, Sánta László, akit a veszprémi Pannon Várszínházból ismerhet a közöség. Hősünk mindent megtesz, hogy a szerelem győzzön, de a vámpírgrófnak, Krolocknak is fáj a foga a csinos nyakra.
Szerelmi bonyodalom, élet-halálharcok. Jellemezhetetlen jelmezek, tökéletes maszkok, díszletek és koreográfiák jelentek meg a színpadon. Minden pici részlet a helyén volt. Folyt vér, hallatszott ördögi kacaj, hátborzongató sikoly.
A sminkelés annyira eredeti volt, hogy teljesen elfeledkeztem a való világról, és néha-néha rá kellett pillantanom a mellettem ülő fogsorára, hogy nem nőttek-e meg hirtelen a szemfogai. Mielőtt a függöny fellebbent volna, figyelmeztetést kaptak a nézők: Vigyázzanak nyaki ütőereik épségére!
Arról azonban nem szólt senki, hogy a darab függőséget okoz. Ezt a musicalt nem elég egyszer látni, mindig ott a vágy, hogy újra e mesés vi- lágba csöppenjünk. Ahogy a vámpírgróf dala szólt: Itt csak egy isten lesz, és úgy hívják, az el nem múló vágy...
A színészi alakítások túl élethűek voltak. Itt már a fokhagyma és az imádkozás sem segített, a vámpírok mindent uraltak. Nem lehetett eldön- teni, hogy ami a színpadon megjelenik, az a színfalak mögött is folytatódik-e. Talán az öltözőben pezsgő helyett vér folyt...
